Nyitracsehi

A 1076 lakosú falu Nyitrától 10 kilométerre délnyugatra található, a Nyitra folyó bal partján. A jórészt mezőgazdasági jellegű település a közelmúltban önállósult, és így szebb jövőt remélhet, mint akár egy évtizeddel ezelőtt.

A települést írásban először 1248-ban IV. Béla oklevelében említik Cheg néven, de minden bizonnyal egy korábbi településből fejlődött ki. Az oklevélből megtudjuk, hogy Emőke, Csehi és Cabaj községek a nyitrai vár birtokaihoz tartoztak, és jobbágyok lakták. 1285-ben a község neve Chey, és hamarosan a nemesi sorba emelt egykori jobbágyok tulajdona volt. 1323-ban Károly Róbert király megerősítette IV. Lászlónak a nyitrai püspökség birtokaira vonatkozó adománylevelét. Hasonló tulajdont igazolt 1364-ben Nagy László király. Később Mátyás király a községet egyik hős lovagjának, Lábatlan Gergelynek és nővérének, Katalinnak ajándékozta. Ők azonban 1477-ben a községet Nyitra megye egy másik településével, Gerencsérrel együtt az esztergomi káptalannak ajándékozták, s a legújabb időkig az ő tulajdonukban maradt. 1558-ban szőlőhegyet létesítettek a falu határában, és az évszázadok során a szőlőtermesztés a község legjellemzőbb tevékenységévé vált. Csehi ugyanabban az időben került török fennhatóság alá, amikor Magyarország legnagyobb része. 1554-ben a törökök elpusztították Nagycétényt, 1599-ben a nagyvezér Érsekújvár, Léva és Nyitra környékén portyázott. A támadások elől Nyitracsehi sem menekült meg. A település a 16. és a 17. században az érsekújvári ejálet, a nyitrai náhije és az esztergomi tímár hatáskörébe tartozott. 1664-ben a község adót fizetett, és Ali ben Bekir, Hüsszejn ben Abdullah és Iszmail tulajdona volt. A község határában feküdt Kisfalu település, amelyet 1898-ban Falu néven jegyeztek be. A török adószedők jegyzéke itt 1664-ben 17 háztartást és 23 adófizetőt tart számon (Hegyi Gergől, Hegyi Balás, fia Istók, Ferenc György, fia Istók, Hajdú Alberd, Tót György, Ujvár János, Tót Pál, Harcsa Tamás, fia István, Varga Jakab, fia István, Cserman Balázs, fia Ferkó, Lengyer István, Hajdúk Miklós, Molnár Miklós, Molnár Pál, fiai István és András, Tót Pál, Varga Miklós). Az adóösszeírásból megtudjuk, hogy a helyi lakosság a mezőgazdaságon és szőlőtermesztésen túl (tizedet fizettek a mustból) méhészettel (tized a kaptárak után), pásztorkodással (legeltetési tized) is foglalkozott. Adót fizettek a szénáért, fáért, sertésekért és a helyi malom egész éves működtetéséért.

Bővebben: Zoboralja.sk