Református egyház

Egyenes záródású, négyzetes szentélye van, amelyet kőből készült dongás boltozattal fedtek be. A templom hajójának eredetileg is lapos mennyezete lehetett. Valószínűleg nem volt tornya. A mostani tornyot 1796-ban építették. Az építési módból ítélve templomunk az 1100-as évek végén vagy az 1200-as évek elején épülhetett. A templom szentélyének északi falában van egy vak-ablak. A középkorban szentségtartó fülke volt. A keleti csúcsfalban egy lőrés forma gótikus ablak volt, amelyet 1945-ben szétlőttek. A cintérium is gótikus jegyeket mutat. Bejáratát késő gótikusnak mondják. Boltozata keresztzászlós. Valamikor ravatalozó helynek használták. A múl század első felében az özvegyek és gyászolók innen hallgatták az istentiszteletet. 1529-ben a török portyázó csapatok a környékünkön is pusztítottak. 1687-ben űzték ki a törököket. A templom mennyezete léckeretekbe foglalt 51 téglalap idomból állt. Fehér alapon vörös, zöld, kék, sárga, fekete és ibolya színben pompázó virágmotívumokkal volt festve. A padok a mennyezethez hasonlóan festve voltak. 1796-ban építették hozzá a tornyot. A torony barokk stílusban épült. A torony-sisakot fazsindellyel fedték be. 1728-ban a Nemzeti Múzeumba kerül, mivel a templom felújítására kellett a pénz. Jelenleg a mennyezet a Néprajzi Múzeumban található.

Műemléki jellegzetességei: négyzetes, egyenes záródású, dongaboltozatos szentély, északi falában gótikus szentségtartó fülke maradvány, a cintérium kapubélletei és a keresztzászlós boltozat, a torony felső részén korinthusi oszlopfők, a szószék empír stílusú munka. Úrasztali edények-boros kanna (1713 az évszám valószínűleg azt jelenti, hogy mikor került az egyház tulajdonába), Úrvacsorai kehely (1797), Pap Gábor püspök által adományozott Úrasztali terítő.

A XV. században építették Gótikus stílusban. Egy kis szobából, nagy szobából, konyhából, kamrából és pajtából állt. 1912-ben építették át. Kialakítottak négy szobát, konyhát, fürdőszobát, kamrát, különálló WC-t, előszobát, mosókonyhát.